Első történet: az enyém....
Sziasztok!
Azért hoztam létre ezt a weboldalt, mert pár hónapja elkezdődőtt egy szörnyű korszak az életemben: azt hiszem, megcsaltak. Persze ez sok más nőtársammal megesik, minek is ekkora feneket keríteni neki, különben is, akit megcsaltak, annak meg van a maga baja, miért is lenne kíváncsi rá, hogy a másikkal mi van? De engem rág ez a féreg, szinte állandóan erre gondolok, miközben elvesztem magam valahol. Ez nem én vagyok!-mondogatom sokszor, de hiába, mert egyre mélyebb taszítom magam a sötétség felé, ami jelen esetemben a totál elhülyülés.
A történet egy pénteki napon kezdődött. A felnőtt lányom éppen a szemöldököm szedte ki, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat (nekem kicsit fájt a tépkedés). Észre vettem, hogy a pasim - akivel már húsz éve élünk együtt, három közös gyerekünk van -, aki egyébként futár, otthon hagyta a telefonját. Nem tudom, mi ütött belém, de azt mondtam a lányomnak, gyere, kurkásszunk a telefonjában. Amit persze meg is tettem, mindjárt az SMS-eknél. Rögtön kiszúrtam, hogy S. Zs. névvel több üzije is van. Megnyitottam az elsőt: ha azt mondom, hogy ledermedtem, nem igazán tudom kifejezni azt az érzést, ami akkor dolgozott bennem: a csaj a benne dolgozó vágyról és ilyesmiről áradozott a pasimnak. A többi is hasonló volt: dicsérte az öltözködését, hogy a piros is az ő színe, stb., stb. A jeges érzés tovább szorította a szívem, mikor a pasi válaszait néztem: egyikben követelte a napi SMS-ét, a másikban - és ez volt igazán a Szibéria!!! - csupa nagybetükkel leírta a DÖG-nek, hogy szeretlek. Ehhez tudni kell, hogy nekem még soha a büdös életben le nem írta ezt a szót egyszer sem!
A lányom sem jutott szóhoz. Mikor igen, az volt az első szava: dobd ki!
Közben a pasi észre vette a telefon hiányát, és haza jött érte. Az arcom olyan lehetett, mint öt fúriáé, mert rögtön kérdezte: Mi van?
-Ki az a S. Zs.? - támadtam rá.
Az ürge hamar kapcsolt: Az csak egy hülyeség, ne is törődj vele! Csak hülyéskedtünk az egyik futárgyerekkel!
Persze nem hittem neki. Ezt meg is mondtam, de akkor nem volt igazán lehetőségem áttárgyalni a dolgot, mert el kellett mennie. Várnom kellett rá éjfélig, akkor ért haza. Ime a magyarázata: a DÖG tetszik egy kollégájának és őt akarták húzni, az ilyen üzenetváltással. Ha abban a pillanatban velem van a humorérzékem, még nevetek is rajta, de persze akkor nem sikerült. Közöltem vele, hogy hazudik, és költözzön el a jó édesanyjába.
A védekezés - vagyis a támadás - azért nem maradt el a részéről: milyen jogon merek én az ő telefonjában kotorászni?! Mekkorát csalódott bennem, sose gondolta volna, hogy erre vetemedek...és ilyesmi. A dolog erkölcsi része ebben a pillanatban nem érdekelt, csak az, hogy ez a rohadék ezt csinálta velem. Nos, a lényeg az, hogy ez ment napokig, alig aludtam egy-két órát, olyan voltam, mint egy holdkóros. Ő váltig állította, hogy ezzel a nővel nem kufircolt, hülyeség volt az egész. Vessetek meg nőtársaim, de hagytam magam meggyőzni a csak téged szeretlek, csak te kellesz, esküszöm a gyerekeim életére szöveggel. Kértem, hogy törölje ki a DÖGöt a telefonjából: végül úgy láttam, megteszi.
Ment az élet a maga útján, de az ördög persze ott munkálkodott bennem: csak elcsakliztam a telefonját, és nézegettem napokon keresztül. S. Zs. nem szerepelt benne, de feltünt, hogy egy Jancsika nevezetű egyénnel gyakran váltanak telefont. Vessetek meg ismét: feltárcsáztam a számot és ki szólt bele? - S. Zs. Jött a jégkorszak újra, és persze egy idő után újból szembesítettem a dolgokkal. Most az volt a magyarázat, hog a csaj zaklatja, nem is igazán akar ő a DÖG-gel beszélni. Arra nem adott választ, hogy mire volt a konspiráció az új névvel. Egyszer aztán megint itthon felejtette a telóját, és Jancsika ismét jelentkezett. Mikor beleszóltam és azt mondtam, hogy most már hagyja békén a férjemet, ő letette. Visszahívtam, de nem vette fel. Vártam egy kicsit és felhívtam a vonalasról. Mikor beleszólt, kértem ne tegye le. Elmondtam ki vagyok, és rákérdeztem, hogy mit akar az én pasimtól. Azt felelte csak barátok, néha beszélgetnek. A miről kérdésre azt a választ kaptam, hogy tulajdonképpen semmi közöm hozzál. Vannak olyan témáik, amik nem rám tartoznak. Ezt boncolgattuk egy darabig. Aztán tök agresszíven kérdőre vont, hogy milyen jogon kotorászok én a pasi telefonjába. A csajtól teljesen depresszív lettem, ölési kényszerem volt. Az volt az érzésem - bármennyire is az ellenkezőjét állítja - így csak egy olyan nő beszél, aki ágyban tornászik a hapival.
Nos, a pasi kitörölte Jancsikát is, de engem az ördög egyfolytában piszkált. Azt gondolták, hogy nem tudom a telefonszámát, de igen, egy életre megjegyeztem, fejből tudom. Sajnos minden nap kotorásztam a telefonjában titokban és rá kellett jönnöm, nincs vége a "beszélgetésnek". Mikor szembesítettem azzal, hogy még mindig beszélnek, letagadta, csak azt ismételgette, hogy ő bizony nem beszélt juszt se. Most ott tartunk, hogy a hívásinfóból kitörölte a számát. Lányok! Tényleg ennyire hülyének néznek minket a pasik? Azt gondolta, ha nincs ott, akkor azt hiszem, csak álmdtam?
Persze a DÖG állandó téma nálam. Nem tudom ellenőrizni a pasit, hogy hol jár, mit csinál, olyan a munkahelye. Akár be is adhatja, hogy dolgozik, közben meg a DÖGgel van. Aki mostmár rejtett szám néven hívja.
Persze lassan felemészt ez a dolog. Nem bírom megállni, hogy ne piszkáljam, a nő állandóan ott van köztünk. Könyörögtem, legalább azt mondja meg, ha nincs kufirc, mi a témájuk. A válasz ennyi: semmi, nem beszélünk. Ő tagad, én lassan tönkre megyek, napi szinten ölöm őt, ordítva veszekszünk, majd bizonygatja, csak én kellek neki. De nem hiszek már neki, a kétkedés, kémkedés belém fészkelte magát. Lopom a telefonját, és miközben nézem a menüt állandóan az jár a fejemben, miért teszem ezt magammal.
Ti mit tennétek? Írjátok le a Ti történeteteket! Hol van az a pont, ahol már csak alázzuk magunkat, ahol már nem mi vagyuk, hanem egy ördögi lény, aki nem tud már a régi lenni?! Miért csináljuk ezt? Néha annyira gyűlölöm a pasit, hogy a szemét kaparnám ki! Máskor meg hiányzik és vágyom rá. Tudathasadás? Vagy csak ragaszkodás egy olyasvalakihez, aki se nem jó társ, csapnivaló apa, de húsz éve élek vele, és ezek szerint szeretem....?